Pénteken délelőtt Varga Szilárd Csaba iskolalelkész erősítette meg ezt a bizalmat, igehirdetésében óvva őket az aggodalomtól és a csüggedéstől, ugyanakkor bátorítva az előttük álló feladatok előtt.
Elek Kinga a Szatmárnémeti Református Gimnázium aligazgatónője a nyolcadikosoknak intézett beszédében elmondta: „Ünnep a mai nap számotokra, és ünnep a mai nap számunkra, mert elérkezett a számvetés időpontja, lezárunk egy időszakot azzal, hogy itt vagyunk, megszámolhatjuk a jó és megszámolhatjuk a rossz perceket. Szeretnék objektív lenni és nem törődni most azokkal a dolgokkal, amelyek csak majdnem voltak jók vagy csak egy kicsit voltak rosszak, mert meggyőződésem, hogy a világot az objektív valóság alakítja számottevően, a fekete és a fehér, a hideg és a meleg, az igaz és a hamis, a hit és a hitetlenség. – mondta az aligazgatónő, majd megragadott néhány percet, pillanatképet a végzősök eddigi életéből. Böjte atyát idézve szólt néhány bíztató szót pedagógusokhoz is. „Kedves Gabi tani, Tünde oszi, kedves magyar, matematika, földrajz, zene, román, biológia, történelem, fizika, informatika tanárok. Hiszem azt, hogy azok a gyerekek, akiket felneveltünk szembe fognak jönni velünk az utolsó ítéletkor. Nem haszontalan, ha a pedagógus türelemmel, a gyermekek iránti szeretetből lenyeli a sok kis békát, meg néha a nagyobbakat is az osztályban. Semmi sem hiábavaló, ami az életet szolgálja, mi az öröklétnek építkezünk, ezt ne feledjétek!”
A nyolcadikosok búcsúbeszédét társai nevében Böszörményi Lilla mondta el, majd háláról szóltak a hetedikesek és nyolcadikosok versei és énekei.